Az első román animációs film Aurel Petrescu „Păcală în lună” című alkotása volt, melyet 1920. április 5-én mutattak be.
Ion Popescu-Gopo nemzetközi fesztiválokon elnyert számos díját követően 1964-ben megalapították az „Animafilm” szakosodott stúdiót. Több mint 800 ember dolgozott ott.
1978. július 23-án Ion Mihai Pacepa, a Biztonsági Minisztérium vezetője politikai menedékjogot kér az Egyesült Államokban. Lánya, Dana, díszlettervező volt az Animafilmnél. Felesége egy szobrász, Dămăceanu volt, aki szintén a stúdió alkalmazottja volt. Az ott „dolgozók” közül sokan csak a felügyeletért voltak felelősek. Mindkettőjüket a nap 24 órájában figyelték a Securitate erői.
Számos értékes filmet, például Victor Antonescu 1973-as koprodukcióját, a Robinson Crusoe-t, betiltották a sugárzástól (azzal az indokkal, hogy a feketék megeszik a fehéreket a konyhában), és 1989 utánig nem láthatta a román közönség.
1989-ig az Animafilm 1260 címet (7 játékfilmet, 15 sorozatot) készített. Csak 1986-ban – 60 címet gyártottak, köztük a „Ki nevet a végén” című játékfilmet. A nemzetközi piacon értékesített román filmek 40%-a animációs film volt.
1989 után az animafilmgyártás összeomlott: 1991-ben 32 rövidfilm, 1992-ben 15, 1993-ban 7, 1994-ben 1 rövidfilm készült. 1994 után már csak egy rövidfilm készül 1999-ben.
Kurátori szöveg:
A román Animafilm animációs stúdió festménye (Fehér mocsár) különösen megrendítő kiállítási tárgy. Ez egy relikvia a múltból (1989 előtti Romániából). Létezése arról árulkodik, hogy még a legnehezebb körülmények között is elhivatott művészek alkottak, meséltek, és megpróbáltak túllépni a körülményeken, hogy megmozgassák és szórakoztassák a közönséget. Az a tény, hogy a stúdió megingott, majd 1989 után összeomlott, a változó politikai helyzet áldozataként, sajátosan melankolikus. Ennek a műtárgynak a bevonása összeköt minket ezzel a múlttal, ez egy keserédes kapcsolat – Mary Kate O’Flanagan, kurátor.