Ez a temetői kő nemcsak az elbeszélhetetlen történetek szimbóluma, hanem a John Florescu rendezte Mária, Románia szíve című filmben (2018), Viorel Chesaru producer-felügyelő, John Florescu rendezésében felhasznált kellék is volt.
Románia angol királynője elmeséli, hogyan küzdött Mária, Viktória királynő unokája Románia fennmaradásáért az első világháború viharos éveiben. Az 1918-as párizsi békekonferencián elkápráztatta a világ vezetőit, és sikerült megdupláznia országa méretét. Története a politikai diadal és a személyes bánat története. 1893-ban Ferdinánd román herceg menyasszonya lett, eleinte kívülállónak érezte magát a távoli udvarban. A kíméletlen háborúban az angol királynő babot evett, miközben a román feldúlt hadsereget ápolta. Tudjuk, hogyan érezte magát, mert mindent lejegyzett egy figyelemre méltó napló- és jegyzetfüzet-sorozatban, beleértve egy románcot egy daliás arisztokratával. A film során Marie a saját szavaival meséli el a történetét.
Kurátori szöveg:
A temetői kő, amely egykor kellék volt, olyan egyedi szimbolikát hordoz, amely túlmutat fizikai formáján. Híddá válik a történelem kézzelfogható valósága és a mozi magával ragadó világa között – a történetmesélés, az emlékezet és a múlt tartós visszhangjainak összekapcsolódásáról tanúskodik.
A temetői kő hagyományos jelentőségének és filmes műtárgyként való újdonsült szerepének egymás mellé helyezésében erőteljes metaforát találunk. Szimbolizálja a történetek maradandó természetét, az emlékezet fennmaradását és a film átalakító hatását a történelemről alkotott kollektív képünk alakításában. Ahogyan a kő az emlékezés jelképe a temetőben, úgy szolgál szimbólumként a moziban is – egy vizuális sírfelirat, amely túlmutat az időn, és halhatatlanná teszi a történeteket, amelyekről tanúskodik. – Mirona Radu, kurátor.