Egy karóra története egy napsütéses tavaszi napon kezdődik, amikor egy kíváncsi, a történetekért rajongó kislány egy apró, csillogó órát kap. Számára az óra sokkal több lesz, mint egyszerű időmérő eszköz; varázslatos világok és elképesztő kalandok kapujává válik. a kislány órákat tölt a könyvek és filmek birodalmában, és az óra minden olvasott oldalon és megnézett filmben a társa lesz. Minden este, amikor az óra elüti a lefekvési időt, egy új, varázslatos és fantáziadús történet veszi kezdetét.
Ahogy telnek az évek, az óra megőrzi varázsát, és az öröm és a felfedezés számos pillanatának tanúja lesz. A lány szenvedélyes mozirajongóvá válik, és az óra minden várva várt premieren és minden újra felfedezett klasszikus filmben mellette marad.
Az óra minden pillanatban emlékezteti a lányt a történetek és a mozi elvarázsolt világa iránti emésztő szenvedélyre. Minden egyes ketyegéssel mosolyt csal az ajkaira, és beindítja a képzeletét, kalandokkal és felfedezésekkel teli utazássá változtatva az időt.
Kurátori szöveg:
A karóra, amely hagyományosan az időbeli határok őre, szimbólummá, metaforikus kulccsá változik, amely kinyitja az árnyalt történetmesélés ajtaját. Mint egy filmvetítő forgó tárcsái, úgy forognak az óra mutatói, végigvezetve minket a pillanatok, jelenetek és érzelmek folyosóin.
Ahogy a képkockák villódznak a képernyőn, az óra néma főszereplőként jelenik meg az idő elbeszélésében. Ketyegése szívveréssé válik, visszhangozva a történet pulzusát. Ez az óra mint metaforikus karmester ünneplése, aki a filmes elbeszélések ritmusát hangszereli, diktálja a tempót, és befolyásolja a közönség időérzékelését a vizuális szimfónián belül.
Az óra a fizikalitásán túl metaforikus horgonnyá válik, amely a karaktereket a filmes univerzumban az idő könyörtelen áramlásához köti. Az óra többet jelent a puszta perceknél és óráknál – a létezés múlandóságát testesíti meg, a történetek, a karakterek és a kollektív emberi tapasztalatot formáló pillanatok múlását. – Mirona Radu, kurátor.