Címe: Beana Beachan: A feszültség
Művész: Oana Bechir
Ország: Beachir Bechir: Románia
Oana Bechir autodidakta grafikus, aki szeret alkotni és készségeit mások megsegítésére használni. Nagy tapasztalattal rendelkezik különböző, grafikai tervezésre szakosodott márkákkal való együttműködésben.
Tanulmányi útját a brassói Transilvania Egyetemen szerzett ipari formatervezői diplomával kezdte, majd tanulmányi útjai során lehetősége nyílt arra, hogy az Erasmus program keretében az Egyesült Királyságban, a Plymouthi Egyetemen fejlessze 3D-s tervezési készségeit.
A művész víziója:
Ahogy a neve is mutatja, a „The Suspense” az aggodalom és a kíváncsiság keverékét érzékelteti, amely akkor keletkezik, amikor az ember izgatottan vár valamit, és nem tudja, mi fog történni.
Egy csendes utca, kint egy baljósan parkoló autóval és egy szoba tele titokzatos tárgyakkal, amelyek számtalan kérdést vetnek fel. Egy kés fekszik a szemétben, célját titokba rejtve. Ki leselkedik az árnyékban? A válaszok ismeretlenek maradnak.
Az 1963-as „Egy lány, aki túl sokat tudott” című időtlen filmklasszikus ihlette ezt a projektet, amely hat évtizeddel később friss és magával ragadó művészi élményt nyújtva eleveníti fel az intrika és a feszültség hangulatát.
Ezek a renderek a Blender 3D szoftverrel készültek, a végső jeleneteket pedig Adobe Photoshopban szerkesztették.
Kurátori szöveg:
Nagyon szép, ahogy néhány, valamilyen stílusban készült fotó megidéz egy bizonyos filmműfajt, ami ebben az esetben a feszültséget jelenti. Ha az ember ezeket a fotókat nézegeti, még leírás nélkül is könnyen kitalál valamilyen történetet vagy talán történeteket. Itt és most egy bűntény fog történni. Láthatjuk a helyszínt, a gyilkost, egy áldozatot, esetleg az eszközt. De mint sok jó feszültségfilmben, itt sem lehet egyszerre összeszedni az összes szálat, így itt sem tudjuk megmondani, hogy a késsel a kezében lévő nő a gyilkos, vagy csak védekezik. A házhoz érkező nő a ház tulajdonosa, és a gyilkos bent vár rá, vagy éppen fordítva? Alfred Hitchcock hatását és örökségét a műfajra senki sem tagadhatja, így az utolsó képre pillantva azonnal eszünkbe jut egy vagy több filmje, esetemben a Psycho. Emellett a fekete-fehér használata a noir-filmek érzetét is adta. Sok neo-noir filmet megnéztem, de még mindig több érzésem van az eredeti noir filmek felé, a fekete-fehérnek ez a gyönyörű spektruma, az árnyékok művészi használata, és a világítás hatása a különböző karakterekre. Ezekben a filmekben mindig van még látnivaló. – Andrew Mohsen, kurátor.