Címe: Plombir flavour
Művészek duója: Duó: Elena Chirilă & Ana Gurdiș
Haza: N: Köztársaság
Elena Chirila kontextusalapú művészeti gyakorlatot folytat. Munkáiban olyan szempontokkal foglalkozik, mint a műalkotás dematerializációja, valamint a helyek anyagiságának személyes és kollektív érzékelése. A közelmúltban végzett a Iași-i (Románia) „George Enescu” Nemzeti Művészeti Egyetem falfestészeti programján, és egy félévet cserediákként az ESAAA (Annecy, Franciaország) hallgatójaként tanult.
Mind személyes, mind közös projektjeiben olyan témákat szeret dekonstruálni, mint a női tekintet, a queer identitás, a kollektív emlékezet, az ökológiai válság és az elnyomó struktúrák aláásása.
Ana Gurdiș moldovai filmrendező, aki jelenleg Bukarestben él. A Moldovai Nemzeti Egyetemen szerzett újságírói diplomát, a romániai I.L. Caragiale Nemzeti Színház- és Filmművészeti Egyetemen pedig filmrendezői diplomát. 2021-ben mutatta be debütáló nagyjátékfilmjét, a „Mi Évánk” című dokumentumfilmet a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon. Jelenleg Ana második nagyjátékfilmes dokumentumfilmjén dolgozik, és közben a videoművészet új formáit próbálja ki.
A művész víziója:
A „Plombir flavour” a kommunista propagandának a posztszovjet térség gyermekeire gyakorolt hatásának finomságait tárja fel, rajzfilmeket, gyermekzenét, sőt olyan hétköznapi tárgyakat is művészi eszközként használ, mint a fagylalt.
Ez az installáció bepillantást enged a nézőknek a gyermekkor világába, és abba, hogy a kollektív emlékezetben töredékként megjelenő rajzfilmsorozatok hogyan keverednek harmonikusan a mindennapi valósággal. Az installáció központi eleme egy klasszikus rajzfilm, amelyet egy diáról művészi formába transzponáltak, és amely a propaganda erejét és a fiatal elmékre gyakorolt finom befolyását szimbolizálja. Az installációt kísérő gyermekdal hallhatóan emlékeztet arra, hogy a kommunista rezsim hogyan ápolta ideológiáját a fiatalok fejében. A rajzfilmekben a gyerekek hősök és hősnők, akik kalandokkal és megpróbáltatásokkal néznek szembe, finoman közvetítve az olyan értékeket, mint az egység, az egyenlőség és a kollektivizmus, amelyek a kommunista rezsim alapelvei voltak. A „Plombir flavour” arra hívja fel a nézőket, hogy gondolkodjanak el a propaganda hatalmáról a gyermekek lelkiismeretének és eszményeinek formálásában, és fedezzék fel a művészet, az ideológia és a kollektív emlékezet közötti mély kapcsolatot. Ez a mű túllép a művészeti installáció határain, és ablakot nyit egy történelmi korszakra, amely tele van jelentésekkel és a kortárs kultúrára és társadalomra gyakorolt hatásokkal.
Animáció: „Jerebcsevenskii, 1975
Diaszkennelés: Camera Lucida Lab
Színminősítés: Alex Smiricinschi
Kurátori szöveg:
A karikatúra/interpretációs installáció megtekintése után az első benyomás az, hogy az alkotók valódi kapcsolatot éreznek a szovjet művészek művészetével és mesterségével, akiket a kormány a kommunista rendszer propagandaideáljainak terjesztésére alkalmazott. A „Miért nem beszélnek a halak” című szovjet animáció főszereplőinek egymás mellé helyezésével és színezésével a két filmkészítő a régi rajzfilm gyönyörű szereplőit hozza a mai színpadra, olyan figurákat, amelyeket a fiatalabb generáció nem tud összekapcsolni a hozzájuk kapcsolódó propagandával. Ehelyett ott van a zene erőteljes eleme, amely magával ragadja és a megfelelő korszakba rögzíti a beállítást. A hangzás sajátos, a dallam közhelyes, a szólista és a kórus közötti egyensúly megvalósítása nagyszerű, a hangok pedig gyönyörűek.
A moll tonalitás és a bombasztikus ritmusok használata a szovjet propagandazenére jellemző, Dmitrij Sosztakovics is alkalmazza minden szimfonikus művében, persze más jelentéssel. A mű címe is érdekes. A Plombir egy fagylaltfajta, amelyet a korszakban nagyon szerettek. Ezért az ellentét a fagylalt kiváló íze, a rajzfilmek tökéletes rajzai és a varázslatosan kidolgozott zene között egyfelől, valamint a művészeten, az édességen és a mindennapi életen keresztül a gyerekekhez eljuttatott kommunista üzenetek között olyan ellentét, amely a fiatalabb generációkat továbbra is érdekelni fogja, és amely nagyon is megérdemli a művészi feltárást. – Sabina Ulubeanu, kurátor.
Song: „Comrade Time” USSR, 1975
Voice: Sergei Paramonov
Music: Igor Shamo
Lyrics: Robert Rozhdestvensky
……
A home remains beyond the steppes’ smoky veil,
I won’t return to it anytime soon, that’s the trail.
Just please be with me, never set sail,
Comrade Truth, Comrade Truth!
I’ll do everything, my vows I won’t breach,
With my breath, the earth I’ll lovingly beseech…
Just give the command, I won’t retreat,
Comrade Time, Comrade Time!
I rise again in response to the alarm,
A battle once more, where bullets feel harm.
Just don’t falter halfway along,
Comrade Heart, Comrade Heart!
In thick smoke, both at midnight and noon,
And I aim to rid these days of the fumes, and soon…
Just remember all, please, I implore,
Comrade Memory, Comrade Memory!
