Címe: A vágy szárnyai
Művész: Szárnyak szárnyai: Diana Păun
Ország: Pănă Păun Pără: Románia
Diana Păun fotográfiával és helyspecifikus installációkkal dolgozik különböző tárgyakkal, hogy a térben a fotográfia köré egy környezetet hozzon létre. Dianát a társadalom tagjaként szerzett mindennapi tapasztalatok, az emberek közötti kapcsolat, valamint az emberek és a természet közötti kapcsolat inspirálja. Olyan témák érdeklik, mint a társadalom, az önantropológia, a kollektív emlékek és a kialakuló alternatív történetek.
A bukaresti Nemzeti Művészeti Egyetem „Fotográfia és dinamikus kép” szakán végzett alap- és mesterképzésben. Tanulmányai során két Erasmus-képzésben is részt vett, Franciaországban és Ausztriában. Munkáit olyan rangos fesztiválokon mutatta be, mint a Milánói Divatfilmfesztivál és a Lift-Off Global Network által szervezett First Time Filmmaker Sessions az Egyesült Királyságban. A következő hazai és nemzetközi kiállításokon is részt vett: „We Are Not Passive Visitors” – Borderline Art Space, Iași, Románia, „Possible Interactions” – National Museum of Contemporary Art, Bukarest, Románia, a legutóbbi pedig az „In Translation – Nature’s Contexts” volt a Park View Gallery-ben, Sencsenben, Kína.
A művész víziója:
Wim Wenders A vágy szárnyai című filmje mellett döntöttem. Véleményem szerint ez a film nagy jelentőséggel bír a filmművészet történetében, nemcsak a narratívája, hanem vizuális, társadalmi és történelmi szempontból is.
Különösen vonzó számomra az a jelenet, amelyben az idős férfi megpróbálja megtalálni a Potsdamer Platzot. Bár a térkép és minden kutatása a helyes helyre irányítja, a Potsdamer Platz mégis különbözik attól, amire a második világháború előtt emlékezett.
A projekthez a berlini Postader Platz helyszínét egy polaroid fotóképben szeretném megközelíteni, amelynek fő témája az égbolt. Az idő múlásával a helyek különböző okokból megváltoznak, de az égbolt ugyanaz marad, ahogy az eredeti cím is mondja: „Der Himmel über Berlin”. Ezzel a projekttel szeretnék tisztelegni a film és az emlékek előtt, amelyek a körülöttünk zajló változások ellenére velünk maradnak és meghatároznak minket. Polaroid fényképezéssel szeretnék dolgozni, mert ez a fajta fényképezés az emlékekkel kapcsolatos.
Kurátori szöveg:
Ez a munka azért figyelemre méltó, mert zseniálisan használja a médiumot a téma feltárására. A Polaroid fényképezőgép önmagában szinte már tárgyi emlék, mivel az 1970-es évek és a 2000-es évek eleje közötti fénykorát követően szinte teljesen felváltotta a digitális film. A Polaroid vonzerejéhez tartozott, hogy azonnali emlékeket kínált, és egy olyan pillanatot tükrözött, amelyet nemrégiben rögzítettek, amely már a múltban van, de még mindig olyan közel van. Azok számára, akik a fényképek előhívására várva nőttek fel, ez izgalmas volt.
Manapság a Polaroid csak azért marad fenn, mert a film- és televíziós iparban van rá elég kereslet, hogy támogassa. A filmkészítőknek még mindig szükségük van a Polaroidra a haj és a smink, a folytonosság és a helyszínek miatt. Tehát ez olyasvalamivé vált, ami a filmes szereplők és a stábok körében egyaránt visszhangra talál, mint a rejtett mesterségünk eszköze.
Ez a konkrét projekt ezt a médiumot használja arra, hogy emlékeztessen minket arra, hogy a film egyszerre rögzítő eszköz és egy adott nézőpontot tükröző médium. Wim Wenders 1987-es rendkívüli művére, a Wings of Desire-re reflektálva Păun műve egy újabb szerelmes vers Berlinhez, egy olyan városhoz, amely visszatérően a szabadsággal és az elnyomással társul. Ebben a művében a művész arra hív minket, hogy elgondolkodjunk azon, hogy a művészet és a természet hogyan lép túl az időbeli gondokon és az ideiglenes politikai és személyes helyzeteken. – Mary Kate O’Flanagan, kurátor.