Gajina Gajinović: Elveszett szabadság
Művész: Jelena Gajinović
Ország: Gajžinović Gajinović, ország: Szerbia
Jelena Gajinović multimédiás művész, akinek művészi munkássága az új (hibrid) terek újbóli megjelenítésére, valamint a digitalizált tartalmakra összpontosít, amelyek számos lehetőséget kínálnak az értelmezésre és egy új valóság megteremtésére. A digitális eredetű anyagok egymás mellé helyezésével, összehasonlításával vagy újszerű szerkesztésével, valamint az analóg fotográfiai anyagok digitális eszközökkel történő átvitelével a vizuális információk összefüggéseit és relevanciáját vizsgálja. Jelena az Újvidéki Művészeti Akadémia Új Médiaművészeti Tanszékén (Újvidék, Szerbia) szerzett alap- és mesterképzést. 2019-ben elvégezte a Portói Egyetem (Portugália) Képzőművészeti Karának csereprogramját. Kilenc egyéni kiállítása volt, és több mint ötven csoportos kiállításon vett részt.
Munkái részt vettek a „A szerb művészet útjain 1923-2023” Újvidék, Szerbia (2023), donumenta Artist in Residence Program – Art in Public Space , Regensburg, Németország (2023), „Ars Electronica Garden”, Újvidék, Szerbia (2021), „Young Serbian Contemporary”, St. Polten, Ausztria (2021). Előadóként vett részt a ‘Kultúra a tenyéren – tenyérkultúra’ (Újvidék) és a ‘Visual Transpositions of Identity and Space’ (Párizs) című konferenciákon, valamint társszerzője volt a ‘ID Places’ című workshopnak, amelyet Párizsban, a Szerb Kulturális Központban tartottak. Művei szerepelnek az Újvidéki Egyetem (rektori hivatal), az Inclusive Gallery (Szerbia) és magángyűjtemények gyűjteményében. Tagja a Vajdasági Képzőművészek Szövetségének, az Újságírók Nemzetközi Szövetségének (IFJ) és a Szerbiai Újságírók Szövetségének. 2020-ban független művészi státuszt szerzett.
A művész víziója:
A madarak inspirálnak, amelyek a fekete-fehér filmekben éppúgy jelentős és szimbolikus szerepet játszanak, mint a színes filmekben. Bár úgy tűnhet, hogy a színek hiánya korlátozza a madarak vizuális hatását, jelentőségüket a fekete-fehér filmekben nem szabad alábecsülni. Fontos beszélni a madarak megjelenéséről és szimbolikus jelentőségéről a különböző kultúrákban. A fekete-fehér filmekben a fény és az árnyék közötti kontraszt kiemelheti a madarak szimbolikáját.
A filmkészítők ezt a kontrasztot arra használhatják, hogy felhívják a figyelmet a madarakra, és hangsúlyozzák jelentőségüket egy jelenetben, ezért kínálok egy többrétegű, akrilüvegből készült lenyomatot, amely mélységet ad a jelenetnek. A madarak városi környezetben a környezettudatosság szimbólumaiként szolgálhatnak. Használhatók a természetvédelem, az élőhelyvesztés vagy az urbanizáció vadon élő állatokra gyakorolt hatásának kiemelésére is.
A nem egy vonalban lévő keretek expozíciója mozgáshatást kelt.
A második és a harmadik javaslat a dadaizmus irányába mutat, és a 20. század eleji kísérleti filmek. Az „Elveszett szabadság” című munka egy fizikailag rétegzett fotó.
Kurátori szöveg:
A régi írógépekért mindig van valamim. Valamiért úgy érzem, hogy rajta írni sokkal inspirálóbb, mint a mai számítógépes billentyűzeteken, vagy talán a virtuális billentyűzeteken, bár a régiekre korábban nem igazán írtam. Talán azért, mert egy hangszer érzetét kelti bennem, bárki megtanulhat zongorázni, de nem sokan lehetnek profi zongoristák, és még kevesebben lesznek zeneszerzők. Ugyanezt alkalmazhatjuk az írógépekre is; bárki tud gépelni, de kevesen vannak, akik új anyagok, cikkek, regények vagy forgatókönyvek létrehozására használják. A varázslatos „backspace” gomb nélkül sokkal jobban oda kell figyelni arra, hogy mit fogunk gépelni, minden hiba számít. Nem tudom, hogy ez óvatosságra int, vagy inkább fenyegetés arra, hogy kétszer is meggondolja, mielőtt bármilyen mondatot begépel. Internetkapcsolat nélkül szerintem több idő volt a forgatókönyvre koncentrálni, mint az értesítésekkel elvonatkoztatni, vagy a kelleténél hosszabb időt szánni egy kifejezés vagy definíció keresésére a Google-on. A moziban az írógépek legszebb tisztelgését Joe Wright Atonement című filmjében (2007) mutatta be, amikor Dario Marianelli a film fő hangsávjában az írógépek hangját használta, ami ezeket a „ketyegéseket” puszta hangeffektből a filmben pörgőssé tette. – Andrew Mohsen, kurátor