A történet az 1970-es évek környékén kezdődik, amikor X úr édesanyja zenetanárként kapott állást. Azóta egy különleges művészkörbe kerültek.
Sokan közülük alapító tagjai voltak a Sigma csoportnak, és idővel elkezdték látogatni egymást, nyomot hagyva a kultúrán, a spiritualitáson és még sok máson. Ez a változás kezdetben az otthoni dekorációjukban is tükröződött, a mérföldeket kulturálisan összetettebb tárgyakra cserélték.
Később ezeknek a művészeknek a hatása a mozin keresztül jutott be az életükbe. Ezek a művészek rajongtak az orosz filmekért, és X úr nagynénje Németországban küldött nekik egy DVD-t, amely új távlatokat nyitott meg számukra. Olyan filmeket kezdtek el nézni, amelyeket akkoriban máshol nem lehetett találni, de amelyek jelentősen hozzájárultak kulturális fejlődésükhöz. Hozzáfértek a jugoszláv televízióhoz is, amit csak nagy erőfeszítések árán sikerült elkapniuk. Apám, aki elkötelezett ember volt, aprólékos nyilvántartást vezetett ezekről a kazettákról, mint egy filmkönyvtárat.
Mindezeket az élményeket egy speciális, gondosan vezetett jegyzetfüzetben rögzítette. Ez a jegyzetfüzet címeket, jegyzeteket és sok más fontos információt tartalmaz, amelyek tükrözik a kulturális univerzumban való fejlődésüket.
Kurátori szöveg:
A filmes odüsszeia kézzelfogható krónikája egy féltve őrzött jegyzetfüzet finom lapjain elevenedik meg. A címek, jegyzetek és a kulcsfontosságú részletek kincsesbányája aprólékosan megőrzött, árnyalt betekintést nyújtva a család kulturális fejlődésébe. Itt a VHS-kazetták összetéveszthetetlen bájukkal lépnek reflektorfénybe, és egy olyan korszak tanúi, amikor a mozit nem csupán megfigyelték, hanem aprólékosan gondozták, szeretettel ápolták és átgondoltan rögzítették. Ez a filmes jegyzetfüzet, az élmények és kinyilatkoztatások archívuma, a VHS-nek a kulturális panorámát formáló és a mozi varázsát X úr családi életének személyes szentélyeiben őrző tartós befolyásáról tanúskodik. – Mirona Radu, kurátor.